A WTA hivatalos honlapja a 220 ezres koppenhágai e-Boks Openen faggatta Timit, az interjú kitért a teniszre és a magánéletre is. A teljes anyag!

„Tizenkét hónap hosszú idő a teniszben. Tavaly áprilisban Babos Tímea csak egy újabb tehetséges reménységnek számított, frissen elhagyva a juniorok mezőnyét, és arra várva, hogy letegye a névjegyét a profik között. 365 nappal, 57 győztes mérkőzéssel és egy WTA Tour-címmel később már biztosan elmondhatjuk, Babos bizonyította tudását.

De mitől felel meg a várakozásoknak az ifjú Magyar, akit még mindig egy hónap választ el 19. születésnapjától? Az e-Boks Openen ültünk le Tímeával a Date-Krumm Kimiko elleni első körös drámai mérkőzést követően, hogy megleljük a titkát.

- Mikor kezdtél el teniszezni?

- Nyolc éves koromig nem is kezdtem el játszani. Nagyon sportos  családom van, édesapám szinte minden sportot kipróbált, ő bíztatott arra, hogy kezdjek el teniszezni a családi klubban. Eredetileg úszó voltam, bajnokságot is nyertem Magyarországon, de unalmasnak találtam a sportágat, ráadásul nagyon keményen kellett készülni. Így a nővéremet kezdtem el kísérni a teniszedzésekre. Eredetileg a teniszezés csak jó mókának tűnt, de édesapám felfigyelt arra, hogy tehetséges vagyok, így az addiginál jobban kezdtem el összpontosítani a gyakorlásokra és abbahagytam az úszást.

- Bemutatnád a családodat?

- Édesapám Csaba, aki edző abban a teniszklubban, amelynek a családunk a tulajdonosa Sopronban. Édesanyám Zsuzsanna, háziasszony. Nővérem Susie (Zsuzsi) 26 éves, nagyszerű játékos volt, több NCAA bajnoki címet is szerzett, amikor a Berkley-egyetemen tanult az Egyesült Államokban.

- Ki most az edződ?

- Még most is részben az édesapám, de rájött arra, hogy ha elég komolyan veszem a teniszt, akkor más trénereket is be kell vonni. 15 évesen Angliába mentem, ahol több évet eltöltöttem, majd 2010-ben egy jó szponzori megállapodásnak köszönhetően vissza tudtam jönni Budapestre, hogy itt gyakoroljak.

- Hogyan jellemeznéd a játékstílusodat, mi az erősséged és min kellene még javítanod?

- Az agresszív játékosok közé tartozom, mert magas vagyok és atletikus. Ezért gyakran megyek fel a hálóhoz, sűrűn próbálkozom nyerő ütésekkel. De nem csak agresszív vagyok. Az édesapám megtanított nemcsak a védekező játékra, hanem arra is, mikor nyessek, hogy időnként ejtsek is. A magasságom és az ütőerőm miatt az adogatás a legnagyobb fegyverem, ez nagyon sokat segít a gyorsabb pályákon, a füvön vagy a fedett pályás versenyeken. Dolgozok azon, hogy javuljon a koncentrációm, pszichológus is segít ebben.

- Volt példaképed a teniszezők közül?

- Igen, Jelena Gyementyjeva! Imádtam a játékstílusát, mindig a legjobbak közé tartozott, noha Grand Slamet nem sikerült nyernie.de győzött az Olimpián. Nem tűnt arrogánsnak, mindig kedves volt a juniorokkal a Grand Slam-tornákon. Hatalmas sikerei ellenére is rendkívül kedves embernek tűnt.

- Melyik a legszebb emléked a teniszpályáról?

- Ez nehéz kérdés! Nagyszerű élmény volt, hogy Grand Slameket nyertem a juniorok között, de én mégis Monterrey-t mondanám. Előfordul, hogy nem csak a sportélmény, a tornagyőzelem tesz különlegessé egy versenyt. Monterrey-ben pedig igazán élveztem a hangulatot. A szurkolók rendkívül kedvesek voltak, csodálatosan alakult az a hetem.

- Ki volt az eddigi legkeményebb ellenfeled?

- Újabb nehéz kérdés! Minden versenyen, minden héten akad valaki, aki ellen nehéz játszani. Sara Errani ellen is kemény volt, rendkívül fitt és gyors. De az eddigi ellenfeleim közül Date-Krumm Kimikót mondanám. Januárban veszítettem ellene, és ezen a héten újabb nehéz mérkőzést játszottunk. Mindig akad olyan teniszező, akivel kemény mérkőzést vívhatok. Az edzőm (Barátosi Levente – a szerk.) annyit mondott: Kimiko a Te embered!

- Milyen céljaid vannak a teniszben?

- Rövid távon: Nagyon szeretnék bekerülni a top50-be,mert akkor  játszhatnék az Olimpián. Nem állok messze ettől: nagy álmom, hogy szerepelhessek az ötkarikás játékokon. Ha az egész pályafutásomat nézem, akkor szeretnék bejutni a Top 20-ba vagy a Top 15-be, és egy napon Grand Slam-döntőt játszani. Melyik versenyen? Valószínűleg Wimbledonban.

- Melyik a kedvenc versenyed?

- Imádok Budapesten játszani, noha az ottani torna nem tartozik a legjobb vagy a legfelkapottabb tornák közé. Nagyszerű érzés, hogy a nézők nekem szorítanak és szurkolnak. Ráadásul lehetőségem van arra, hogy találkozzak a barátaimmal és a családommal a verseny után.

- Hogyan állsz a tanulással?

- Édesapám roppant szigorú ebben a tekintetben, így nagyon jó jegyeket szereztem az iskolában. Azt mondta, ha nem csak ötösöket és négyeseket hozok haza, akkor nem enged edzeni. Egyszer leteszteltem őt és néhány hármast is szereztem az egyik félévben. Utána egy hónapig nem teniszezhettem!

- Mivel töltöd a szabadidődet, mi a kedvenc elfoglaltságod?

- A magyar barátaimmal "lógok". Időnként jó érzés kikapcsolódni, amikor nem csak a teniszezésre és az edzésekre figyelek. Szeretek zenét hallgatni és olvasni.

- Mi lenne az a szó, amivel jellemeznéd önmagad?

- Mosolygós.

- Ki lenne az a személy, akivel szívesen találkoznál?

- Nem csak egy ember. Bármelyik híres divattervezővel szívesen találkoznék, segíthetnének megtervezni a versenyeken viselt ruhámat. Gucci vagy Prada, természetesen.

- Van még olyan dolog, amit megtudhatnak rólad az emberek?

- Nagy gyűjtő vagyok. Rengeteg cipőm van, sokkal több, mind amennyire szüksége lehet egy korombeli embernek. Korábban kb. 2000 DVD-m volt otthon. Aztán rájöttem, feltölthetem azokat a számítógépemre, így nem foglalnak el olyan sok helyet. A felszabadult helyekre mást is pakolhatok, például ...cipőket!”